Spiritualitás és lelki egészség

Az emberben, mint szellemi lényben, az élete folyamán előbb-utóbb kikerülhetetlenül megszületnek önmagán túlmutató kérdések (az élet értelméről, a halál utáni élet létezéséről, a szenvedés értelméről stb.), melyekre a választ a számára közvetlenül érzékelhető világban nem találja meg. A válaszokhoz a spiritualitás által juthatunk el, melyek kaput nyitnak a transzcendens irányába.

Spiritualitás, hit, vallás

Számos tanulmány született a lelki egészség és a vallás kapcsolatáról, melyek statisztikai elemzésekre támaszkodva kimutatják, hogy a vallásos emberek általában egészségesebbek, ritkábban fordul elő szorongás, depresszió, jellemzően kevesebb pszichés problémával küzdenek, mint a vallást nem gyakorló társaik.

Ha az ok-okozati összefüggéseket igyekszünk feltárni, akkor számos kérdést kell megvizsgálnunk. Milyen indítékok vezetnek valakit a vallás gyakorlására? Szerepet játszik ebben a nevelés, a környezeti hatások, társadalmi elvárások, és természetesen az egyén válaszai azokra a megkerülhetetlen kérdésekre, melyeket a bevezetőben feltettünk.

Sokan vallják magukat istenhívőnek, mégsem gyakorolnak semmilyen vallást, nem tartoznak egyetlen egyházi közösséghez sem. Ugyanakkor a vallásgyakorlók sem feltétlenül hívő emberek, vannak, akik megszokásból járnak templomba, vagy azért, hogy megfeleljenek külső-belső elvárásoknak.

Nehéz dolgunk van tehát, ha a lelki egészség és a vallás összefüggéseit igyekszünk kibogozni, mert a statisztikailag mutatkozó pszichológiai előny ugyanúgy eredhet az egyházi közösségben megtapasztalt társas támogatottságból, mint az élet értelmének felismeréséből, a Gondviselésbe vetett bizalomból vagy a hitigazságokat tanulmányozó ember önismereti fejlődéséből.

Nem vitatjuk, hogy ezek létező összefüggések, és az összes felsorolt tényező hozzásegít az egészségesebb lelki élethez. Szeretnénk azonban a kérdést most a spiritualitás irányából megközelíteni. A spiritualitás ugyanis némileg különbözik a vallásgyakorlástól, sőt a hit alapvető kérdéseire adott válaszok sem tartoznak feltétlenül annak lényegéhez. A spiritualitás az egyén közvetlen kapcsolata a Mindenséggel. Ebben a megközelítésben a spiritualitás szempontjából nincs jelentősége, hogy keresztény, zsidó, iszlám, buddhista, taoista vagy egyéb vallás gyakorlója valaki, pusztán az ő közvetlen, személyes kapcsolatát vizsgáljuk a transzcendens valósággal.

Észlelés, gondolkodás, cselekvés

Az ember magatartását alapvetően az észlelés, a gondolkodás és a cselekvés fázisai jellemzik. Észlelésünk történhet fizikai-érzékszervi szinten, azaz a látás, hallás, tapintás, szaglás, érintés közvetítésével, vagy történhet szellemi szinten, ami nem más, mint a tudatosítás folyamata.

Mai világunkban egyre inkább lerövidül az észlelés szakasza, hajlamosak vagyunk a hangsúlyt inkább a gondolkodásra, elemzésre, értékelésre fektetni, és nagyon hamar a tettek mezejére lépünk. Az észlelés fázisa lerövidül, elsorvad. A különböző fizikai-szellemi ingerek, az információ áradata olyan mértékűvé vált, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy lecsendesítsük a külső zajt, és így a belső világunkból érkező hangokat is meghallhassuk.

A gondolkodás gyakran ítélkezést hordoz magában, ami rögtön felveti a lehetőséget, hogy változtassunk azon, amit rossznak ítélünk meg. Így ahelyett, hogy ítéletmentesen szemlélnénk és elfogadnánk a valóságot, máris kölcsönhatásba lépünk vele, és meg akarjuk változtatni azt oly módon, hogy számunkra elfogadhatóbb legyen. Nem mintha a gondolkodás és cselekvés ellen akarnánk beszélni, csupán azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a megfelelő mélységű és hosszúságú észlelés nélkül gondolkodásunk elfogult, cselekvésünk pedig kevésbé megalapozott lesz.

Érzékelés: út önmagunkon keresztül a Mindenséghez

A valóság felfedezése csakis az elfogulatlan észlelésen keresztül lehetséges. A fizikai észleléstől elindulva, fokozatosan a szellemi észlelés, vagyis a tudatosítás irányába haladva, a világ kitárul előttünk. Érzékeljük önmagunkat, a testünket, az érzéseinket, a vágyainkat, a gondolatainkat. Anélkül, hogy „jó” és „rossz” kategóriákba sorolnánk ezeket, egyszerűen csak látjuk és elfogadjuk azokat. Nem akarunk velük semmit sem kezdeni, csak „üdvözöljük” őket, és rácsodálkozunk sokszínűségükre.

Minden, ami bennem megjelenik, az valamilyen módon hozzám tartozik, az az én részem egy kicsit. Ami pedig én vagyok, az része a Mindenségnek, mert a világban minden élő és élettelen valamilyen módon kapcsolatban van egymással. Így megláthatom magamat a Mindenség részeként, és egyben megláthatom a Mindenséget magamban.

Lelki egészség a spiritualitás útján

A spiritualitás nagymesterei keleti és nyugati kultúrákban különböző utakon ugyan, de meglepő hasonlósággal jutottak el a meditáció jelentőségéhez. Még a technikák is hasonlóak, a testtartás, a légzés szerepe, az összeszedettség, az érzékelés módja mind-mind fontos elemei a meditáció minden fajtájának.

Napjainkban már tudományosan igazolt tény, hogy a meditáció jótékony hatással van az egészségi állapotra, egyebek mellett lassítja a sejtöregedési folyamatokat is. Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy miként hat a meditáció, a spiritualitás a lelki egészségre?

Az élet alapvető kérdéseire tudatos gondolkodás útján választ adó ember önismeretében fejlődik, emellett a vallás tudatos gyakorlása közösségi élményben, a bizalom erősödésében, az erkölcsi érzék fejlődésében jelent előnyt.

A spiritualitás ugyanakkor az észlelés útján keresztül, ideológiai rendszerektől függetlenül, közvetlenül hoz kapcsolatba minket a mindig jelenlévő, létező valósággal. Az észlelés fent leírt módon való gyakorlása elvezet a valóság mind teljesebb elfogadásához, az ítéletek és elvárások elcsendesítéséhez. Ez a folyamat segít önmagunk megismerésében, értékeink, legnemesebb vágyaink és indíttatásaink felfedezésében, a világban ránk váró feladatok megtalálásában.

Ha eljutottunk az észlelésnek erre a fokára, akkor könnyedébben fogjuk felfedezni saját helyünket a világban. Önértékelésünk finomodik, elvárásaink szelídülnek, elégedettségünk növekszik, ez pedig már nem más, mint a lelki egészségünk alfája és egyben ómegája.

Hollai Zsuzsanna

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Kopp Mária, Skrabski Árpád: Vallásosság és lelki egészség, Távlatok 2003,1, 8-17
Perczel Forintos Dóra: Spiritualitás és lelki egészség, „A szív” című folyóirat, 2011. április, 38-41. o.
Perczel Forintos Dóra: Az ember, aki imádkozik, „A szív” című folyóirat, 2011. március, 24-27. o.
Jálics Ferenc: Szemlélődő lelkigyakorlat – Manréza-Korda 2006
Epel, E., Daubenmier, J., Moskowitz, J. T., Folkman, S. and Blackburn, E. “Can meditation slow rate of cellular aging? Cognitive stress, mindfulness, and telomeres.” Annals of the New York Academy of Sciences 1172 (August 2009): 34-53. http://www.acperesearch.net/oct09.html