Egyensúlyunk megbillenése

Lelki egyensúlyunk stabilitásának mércéje nem a pozitív és negatív érzések gyakorisága vagy intenzitása. Sokkal inkább az élethez való hozzáállásunk jelzi, hogy megtaláltuk-e a belső harmóniánkat. A lelki egyensúlyunk megtalálásának summája ez is lehetne: foglalkozz az életed értelmével, észleld érzéseidet, és engedd, hogy azok szabadon megtalálják saját helyüket a lelkedben. Ha ez a folyamat hosszú ideig gátolt marad, akkor egy idő után nagy valószínűséggel lelki egyensúlyunk megbillen.

Remény – reménytelenség

Lelki immunrendszerünk működésének alapja az élet értelmességébe vetett hitünk. Ha nem látjuk az életünk értelmét, nem fedezzük fel az értékeket a világban, akkor nincs miért élnünk, nincs mibe kapaszkodnunk. Az élet értelme nem csupán egy filozófiai alapvetés, hanem sokkal inkább minden ember számára egy csodálatos kaland, mely abban áll, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat az elrejtett feladatokat, amelyek csakis a mi számunkra léteznek. E kaland sikeréhez kapcsolatot kell teremteni lényünk egy másik dimenziójával is. Nem mindenki hisz annak a Teremtőnek létezésében, aki szeretettel alkotta a világot, és így minden ember számára gondosan megtervezte a feladatot, ami őrá van szabva. Viszont az élet értelmében és a világ célirányosságában már sokkal kevesebben kételkednek. Azok az emberek, akik nem tudják rábízni magukat a világ értelmét és célirányosságát meghatározó felettes rendező elvre, könnyen abba a csapdába kerülhetnek, hogy minden támpont nélkül saját maguknak kell megalkotniuk az élet értékrendjét, ami azonban kétes kimenetelű vállalkozás. Ezáltal sok minden esetlegessé válik, az értékek megkérdőjelezhetővé válnak, semmi sem igazán biztos, semmi sem szent. Végül ez a folyamat könnyen az esetlegesség káoszán át kétségbeeséshez és reménytelenséghez vezet.

Nagylelkűség vagy a lemondás megkerülése

Az után, hogy meghatároztuk életünkben az értékeket, ezeknek egy sorrendjét is fel kell állítanunk. Ki kell választanunk a magasabb rendű értékeket, amelyekhez jobban fogunk ragaszkodni, mint az alacsonyabb rendűekhez. Abban az esetben, ha egy szituációban választanunk kell két érték között, akkor ez az előre meghatározott értéksorrend eligazítást nyújt a döntésben. Világos, hogy az ilyen döntések mindig lemondást hordoznak magukban. Ha az egyik értéket választom, akkor egy másikról időlegesen, de lehetséges, hogy akár végleg le kell mondanom. Ez mindenképpen áldozatot követel tőlem. Jutalmam az általam kiválasztott, magasabb rendű értékek elérése lesz. Ezt az elméletben egyszerűnek tűnő elvet azonban nem könnyű következetesen alkalmazni. Vannak, akik képtelenek a lemondásra, és mindig azt az értéket választják, ami éppen számukra pillanatnyilag jobbnak tűnik: az egyszerűbb, a könnyebb, az élvezetesebb, az olcsóbb, stb. megoldást részesítik előnyben. Nem veszik észre, hogy döntésüknek messzemenő következményei vannak. Feláldozzák magasabb rendű értéküket a közvetlenül és rövid távon elérhető nyereség kedvéért. Fogalmazhatunk így is: eladják az örökséget egy tál lencséért.

Mindent vagy semmit

Súlyos problémához vezethet az a fajta beszűkülés, amikor mindent egy lapra teszünk fel, ha számunkra csak egyetlen érték létezik. Élet és halál kérdésévé válik, hogy az adott értéket el tudjuk-e érni, vagy sem, függetlenül attól, hogy az élet az értékek tárházának végtelen sokféleségét kínálja. Ha csak az olimpiai aranyérem jelenti számunkra az élet értelmét, vagy csak egyetlen személyhez fűződő kapcsolat a minden, akkor nagy bajba kerülünk, ha ez az érték mégsem elérhető, vagy ha életünk során elveszítjük azt. Innentől már csak egyetlen lépésre vagyunk a depressziótól, hiszen nem marad számunkra semmi, ami értelmet tudna adni életünknek. Ezért fontos, hogy az értékek sokszínűségét és teljes választékát felismerve, megtöltsük életünket minden olyan értékkel, melyeknek elfogadására és kibontakoztatására lehetőséget kaptunk.

Bizalom – szorongás

Felszínes megközelítésben a szorongás egy felnagyított, túlzott félelem, amely állandósul az ember életében. A szorongó személy aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonít bizonyos negatív lehetőségeknek, vagy egészen kis valószínűségű katasztrófa bekövetkezése is olyan hatással van rá, ami megakadályozza őt normális életvitelében. A szorongó embernek hiába bizonyítjuk be észérvekkel, hogy félelme megalapozatlan, mivel félelmeinek gyökere valójában mélyebbre nyúlik. Számára ilyenkor a „kieső” fenyegetettség helyébe automatikusan egy másik fenyegetettség helyeződik.

Az élet kockázatos, sajnos senki nem tudja nekünk garantálni, hogy mentesülünk minden bajtól, beleértve a halált is. A kérdés, hogy én hogyan élem meg ezt a „fenyegetettséget”, rám milyen hatással van ez a mindennapjaim során. Szerencsés esetben a szüleink védőszárnyai alatt már megtapasztaltunk egyfajta védettséget, ami kihatással van egész életünkre. Az igazi védettség bizonyosságát azonban csak a szellemi lényegünk lerombolhatatlanságának tudata adhatja meg. Lényünk testi és pszichés komponensén kívül létezik egy szellemi, avagy metafizikai lényegünk is, aminek értékességébe és halhatatlanságába vetett bizalom nagyban segít áthidalni a megsemmisítő szorongást. A belső nyugalmamat a lényemnek egy felsőbb hatalom – nevezhetjük Istennek – általi védettségébe, lényem lerombolhatatlanságába vetett bizalmam erősödése fogja jelenteni.

Szenvedélybetegségek

Érzéseink többé-kevésbé önálló életet élnek, és akaratlagosan nem befolyásolhatók. Létezik azonban egy kiskapu, ami nem más, mint különböző szenvedélyek űzése. Rövid távon működő megoldás, mert mesterségesen és automatikusan előidézi azokat a kellemes érzéseket, amikre vágyunk. Amennyiben szinte képtelenek vagyunk a kellemetlen érzések elviselésére, és a számunkra ismerős, kellemes érzések világába vágyakozunk, könnyen újra és újra a szenvedély útját választjuk. Idővel egyre kisebb esélyünk van, hogy megszakítsuk az ördögi kört, az adagokat pedig – legyen az akár kábítószer, szerencsejáték, alkohol, vagy bármi egyéb – bizonyosan folyamatosan növelnünk kell.

A szenvedélybetegség gyakran az önértékelés zavarával van összefüggésben. Aki értékesnek találja önmagát, aki bízik a világ jóságában, saját életének értelmében és céljában, az könnyebben el tudja viselni a negatív érzéseket is, ezért nem olyan égető számára, hogy pszichoaktív szerekkel vagy éppen pótcselekvésekkel megvédje magát ezektől. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szenvedélyek általi védelem természetesen átmeneti és látszólagos, a szenvedélybeteg elszigetelődik önmagától és a környezetétől, testi-lelki egészsége megromlik, így végül sokkal nagyobb szenvedés áldozata lesz.

Szexuális zavarok

Ahogy az érzések észlelésének képessége fontos mércéje a lelki egészségnek, úgy a szexuális életünk harmóniája az egyik legpontosabb tükre a személyiség érettségének. A szexualitás szerepe az élet továbbadásában, az érzéki élvezetben és a stressz-oldásban nem merül ki, jóllehet ezek mind értéket képviselnek. Legmagasabb szinten a szexualitás a szabad önátadás, az ajándékozás és a befogadás – vagyis az önzetlen szeretet testi megnyilvánulása. Ha elfogadjuk, hogy ez utóbbi a legmagasabb rendű érték – nem tagadva a szexualitás alacsonyabb rendű, de létező értékeit is, és elfogadjuk, amit korábban az értékek sorrendjéről kifejtettünk, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a szexualitás egészséges megnyilvánulása mindig a kölcsönös szeretetnek van alárendelve. Ebből az is következik, hogy új élet csak szeretetből fakadhat – ami sajnos a valóságban nem mindig teljesül. Az alacsonyabb rendű érték választása a magasabb rendű érték rovására hosszú távon mindig visszaüt. A szexuális problémák az értékek sorrendjének felborulását valószínűsítik. Szeretet létezik szexuális kapcsolat nélkül, de egészséges szexuális kapcsolat nem létezik szeretet nélkül.

A szexuális zavarok jelentős része pszichés problémákra vezethetők vissza. Ezért ezek kezelését általában az esetleges lelki problémák feltárásával és gyógyításával célszerű kezdeni.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a szexualitás jellegéből adódóan a tünetek tipikusan két ember kapcsolatában jelentkeznek. Mivel egy másik ember is része a problémának, így kézenfekvő a másikat okolni a bajokért. Ezt megkérdőjelezi azonban, hogy a szexualitáshoz való egészséges viszonyulást előbb önmagában kell kialakítanunk, a társától függetlenül. Sőt, azt is érdemes itt látnunk, hogy a szexualitásunkhoz – mint az önazonosságunk meghatározó tényezőjéhez, akkor is valahogyan viszonyulnunk kell, ha nem élünk párkapcsolatban. Ezért jobban járunk, ha szexuális zavarokat tapasztalunk, akkor a problémák felgöngyölítését saját magunknál kezdjük.

Zárszó

Mint ahogy a lelki egyensúly megingásának jelei sokfélék, a gyógyulás útjai is különbözőek. Ha a lelki zavarok állandósultak, tanácsos lehet szakképzett pszichoterapeuta segítségét igénybe venni, hogy a probléma mélyére lássunk, és így ne csak tüneti, hanem tényleges megoldást találjunk bajainkra. A pszichoterápiának különböző útjai ismertek. Az analitikus iskolák a tünetekből kiindulva a kialakulás okait kutatják. Ezzel szemben, a Viktor Frankl nevével fémjelzett logoterápiás iskola létezésünk ideális víziójából indul ki. Kisebb hangsúlyt fektet a lelki zavarok kialakulásának körülményeire és okaira. Ehelyett előtérbe helyezi az élet értelmének felfedezését, lényünk értékességének és oltalmazottságának megkérdőjelezhetetlen igazságát. Ha egyszer képesek vagyunk ezeket az igazságokat elfogadni, és életünket ezek tudatában berendezni, akkor a korábban homokos talajra épült házunkat már át is építettük kőszikla alapra, így már egy nagyobb vihar sem képes azt lerombolni.

Hollai Zsuzsanna


Carl R. Rogers: Valakivé válni – Edge 2000 Kiadó, Budapest, 2006
Viktor E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben – Jel Könyvkiadó, Budapest, 2005
Elisabeth Lukas: Hol találod oltalmadat? – Jel Könyvkiadó, Budapest, 2006