Az érzések szerepe a kiegyensúlyozott lelki életben

kezÉrzéseink finom észlelése, tudatosítása és helyes értékelése alapvető pillérek lelkünk egyensúlyának megteremtésében és fenntartásában. Ezeken a pilléreken nyugszik az a képességünk, hogy felfedezhessük életünk értékeit, hogy életutunk adta lehetőségeinket jól hasznosítsuk, hogy tudatosabban munkálkodhassunk életcélunk megvalósításán.

Ismerkedés az érzések világával – jobb későn, mint soha

Racionális világunkban merész állításnak hangzik, hogy az érzéseink többé-kevésbé önálló életet élnek, függetlenek az akaratunktól, a gondolatainktól, és hogy nincsenek feltétlenül összhangban azzal, ami itt és most történik velünk. A gyerekek iskolás korban sok tárgyi tudást szereznek, és sok fontos készségeket sajátítanak el, így megtanulják a számtant, az olvasást, a történelmet, megtanulnak énekelni, rajzolni, úszni és kerékpározni, az érzések világával azonban egyetlen tantárgy sem foglalkozik. Felnőtt korba érünk, és nem értjük, mi történik velünk. Süt a nap, de mi lehangoltak vagyunk, ajándékot kapunk, belül mégis duzzogni kezdünk, valaki egy kicsit udvariatlan velünk, mire éktelen haragra gerjedünk. Sorolhatnánk a példákat, amelyek talán ismerősnek tűnnek: az érzéseink mintha nem mindig lennének köszönő viszonyban a jelen eseményeivel, de még a gondolatainkkal, szándékainkkal sem. Tudatunk nem tudja irányítani az érzéseinket, ha mégis megpróbáljuk, csúfos kudarcra vagyunk ítélve.

Ami késik, nem múlik – a psziché nem felejt

Miért történik ez? Fontos tudnunk, hogy ez a jelenség teljesen normális, semmi kóros folyamatot nem kell a háttérben keresni. Az érzéseink élik a maguk életét, és ha korábban – például kicsi gyerekkorban – nem volt lehetőségük arra, hogy felszínre kerüljenek, akkor megteszik ezt később. Mondhatnánk, hogy „kicsit elkésett” az az érzelmi reakció, amely a csecsemő kor helyett felnőtt korban jelenik meg. Ez azonban nem más, mint a psziché zseniális védelmi mechanizmusa. Ha olyan helyzetben ér minket érzelmi hatás, amelyben nincs lehetőségünk az ahhoz tartozó érzések megjelenítésére, akkor ezeket a psziché elraktározza, és később, egy alkalmasabb időpontban kidobja a raktárból. Néha alkalmatlankodásnak tűnhet, hogy az „idegen” érzések olyankor dugják felszínre fejüket, amikor legkevésbé vagyunk kíváncsiak rájuk. Ilyen helyzetekben fontos, hogy végső soron cselekedeteinket tudatos döntésekre alapozzuk, és ne legyünk az érzések sodrásának áldozatai. Bár nem mindig könnyű, mégis lehetséges egyszerre szabadon hagyni az érzéseket, elfogadni azokat, ugyanakkor a viselkedésünk vonatkozásában mégis tudatosan az érzések ellenében dönteni. Ezen a módon lehetséges elsajátítanunk azt a képességet, ami az érzelmi terhek feldolgozásához szükséges, így gyakran elébe mehetünk a pszichés problémáink kialakulásának.

Rendszeres rendrakással a baj megelőzhető

Amíg elég jól sikerül észlelnünk és tudatosítanunk mind a pozitív mind a negatív érzéseinket, addig talán minden rendben van. Az élet spontán hozza magával az érzelmi raktárban porosodó „ládák” kidobálásának alkalmait, és az a jó, hogy ezzel nekünk különösebb dolgunk nincsen, „csak” meg kell tennünk, amit az élet hoz. Persze sokszor egyáltalán nem könnyű ez sem. Emellett hasznos lehet, ha tudatosan teremtünk magunknak rendszeresen olyan nyugalmas időt, amikor befelé fordulunk, és minden külső ingertől igyekszünk eltávolodni. Ezekkel a meditációs vagy meditációs jellegű alkalmakkal segíteni tudjuk a tisztulást hozó folyamatot. Amikor nem csak ez a tervezhető, hanem a spontán reflexiós folyamat is hosszú időn keresztül gátolt, rendszerint akkor alakulnak ki a lelki gubancaink.

Itt fontos megjegyezni, hogy a gyógyulásunkért tett komolyabb „merüléseket” érdemes szakember vezetésével végezni, mert az ártalmatlannak tűnő csönd és egyedüllét intenzív reakciókat válthat ki belőlünk!

Utószó

Lelki egyensúlyunk mércéje tehát nem a pozitív és negatív érzések gyakorisága vagy intenzitása. Sokkal inkább az élethez való hozzáállásunk, viselkedésünk jelzi, hogy megtaláltuk-e az élet értelmét, harmóniában vagyunk-e önmagunkkal és a környezetünkkel, tudunk-e hinni, bízni, küzdeni, szeretni – egyszóval boldogan élni. Mindezek pedig nagyrészt akaratlagosan irányítható, befolyásolható tényezők az életünkben, sokkal inkább, mint érzéseink kavargó világa.

 

Verseghi Nagy Miklós, Hollai Zsuzsanna

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Carl R. Rogers: Valakivé válni – Edge 2000 Kiadó, Budapest, 2006
Viktor E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben – Jel Könyvkiadó, Budapest, 2005
Elisabeth Lukas: Hol találod oltalmadat? – Jel Könyvkiadó, Budapest, 2006
Jon Kabat-Zinn: Bárhová mész, ott vagy – Éberségmeditáció a mindennapi életben – Ursus Libris 2009