A Szent Ignác-i lelkiségről dióhéjban

A lelkiség alapgondolatai: Isten, végtelenül szerető Isten. Vágyik rá, akarja az ember boldogságát, akit szeretetből teremtett, és tart létben minden pillanatban. Az embert azért hívta életre, hogy örök életet ajándékozzon neki. Így az emberi élet: út Isten felé.

Isten folytonosan jelenvaló az ember számára. Az ima, személyes kapcsolat Istennel; minél inkább tudunk a jelen pillanatnál maradni, annál inkább adunk teret Isten jelenléte megtapasztalásának. Isten minden jónak a Forrása, aki folytonosan munkálkodik általunk és bennünk. Így lehet képes az ember arra, hogy Istennek a teremtésben társa lehessen, és ezáltal valósulhat meg, hogy mindent Isten egyre nagyobb dicsőségére tegyen: omnis ad maiorem Dei gloriam.

Loyolai Szent Ignác a XVI. században élt, baszk származású rendalapító szent, a jezsuita (Jézus Társasága) szerzetesrend megalapítója. Fiatalkori háborús sérüléséhez kötődik életének az fordulata, aminek hatására elindult különös útján, a lelkiélet mély, tudatos megtapasztalása és annak tanulmányozása útján. Tapasztalatait a Lelkigyakorlatok című könyvben foglalta össze, amely később a jezsuita illetve a szentignáci lelkiség alapja lett. A szent életrajza megtalálható itt.


Kapcsolódó oldalak:
Angol nyelvű oldalak: